...#INKTOBER...:o)

...csak hogy le ne maradjon innen sem, párat rajzoltunk azért mi is...

A Mikulás ajándéka

Megérkezett a Mikulás,

messzi földről jött szegény. 

El is fáradt alaposan, 

hisz már nem mai legény. 

Puttonyában mit tartogat? 

A zsákjában mi lehet? 

Kiváncsian lessük, várjuk, 

hisz vártunk már eleget. 

Ki kap Tőle ajándékot? 

Aki jó, vagy aki szép? 

Akárhogy dönt, arra kérem, 

ki ne hagyjon semmiképp. 

Megkaptam az ajándékom, 

befejezem mondókám. 

Nembaj, hogy virgácsot hozott, 

de legalább gondolt rám!!!!

( :Homoki Zsuzsa verse)

Bálint Endre: Maci és a beteg nyuszi (mese)

...és most egy mese, amit hozok, azért, mert szerelemből készült, egy kislánynak, én pedig szerelemből rajzolgattam-festettem hozzá...

sok-sok szeretettel - olvassátok is!

"Barnabundás Bandi maci egy délután ernyedten üldögélt a réten. Semmihez se volt kedve, de tényleg, az égadta világon semmihez.

Csak ült, üldögélt, s közben hosszan, egykedvűen bámult maga elé, ám az időtöltés eme formáját egy idő után cseppet sem találta szórakoztatónak. Egyre csak lógatta az orrát, még pici fülei is lekókadtak nagy unalmában.

Hallgatta, mint döngicsélnek a szorgos méhek a virágok kelyhe körül, és tudta jól, hogy finom mézet készítenek, amiből egy szép napon majd ő, Barnabundás Bandi maci fog jóízűen beuzsonnázni. De most ez sem érdekelte, továbbra is csak ült egyhelyben a réten, és egyre jobban szenvedett az unalomtól.

Arra számított, hogy Hosszúfülű Marci nyuszi, a legjobb barátja is kijön ma a rétre, és együtt játszanak egész délután.

Csakhogy Marci nyuszi nem jött, így Bandi macira hosszú-hosszú, magányos, eseménytelen délután várt…

…volna, csakhogy ő egyszerre megelégelte a tétlenkedést. Felpattant ültő helyéből, és apró lábait szaporán szedve máris útnak indult, mivelhogy fontos elhatározásra jutott.

– Bekukkantok Marci nyuszihoz, nincs-e valami baja – gondolta magában.

Marci nyuszi bizony gyakran betegeskedett, és olyankor ágyba kellett feküdnie, anyukája nem engedte ki játszani a rétre. Bandi maci ezért cseppet sem lepődött meg, amikor Hosszúfülűékhez bekopogtatva most is az ismerős kép fogadta: Marci nyuszi az ágyban, szépen betakargatva, gyógyszerei egy tálcán, mellettük forró gyógytea pillangós-virágos bögrében, amit Hosszúfülű mama főzött beteg csemetéjének.

Marci nyuszi arca nyomban felderült, amint megpillantotta Barnabundást.

– De jó, hogy jössz! – kiáltott fel. – Már úgy unatkoztam, hogy majd belepusztultam.

– Én is nagyon untam magam – vallotta be Bandi maci is.

– De most majd játszunk a kisvasutammal – lelkesült fel a nyuszi –, meg az összerakós építő játékommal, meg a…

Máris kipattant volna ágyából, ám Hosszúfülű mama résen volt, és azon nyomban visszaparancsolta.

– Hogyisne, még mit nem! – ripakodott rakoncátlan porontyára. – Szépen visszafekszel, és majd Bandi maci felolvas neked a kedvenc mesekönyvedből, amíg én a konyhában megfőzöm neked a répafőzeléket.

Barnabundás, aki már nagyon megörült a kisvasútnak és az összerakós építő játéknak, mert Marci nyuszi játékaival valahogy mindig szívesebben játszott, mint a sajátjaival, most egy kissé lehervadt. Nem ígérkezett szórakoztatónak, hogy a nyuszi mesekönyvéből olvasson fel. Azok a mesék egytől-egyig répáról és káposztalevelekről szóltak, amit a mese végén a nyulak jóízűen elropogtatnak. Bandi maci azonban sokkal jobban szerette a mézet és a süteményeket – legjobban pedig természetesen a mézes süteményeket –, és ha már meséről volt szó, akkor inkább az olyanokat, amelyek kismackókról szóltak, akikkel mindenféle vidám és furfangos dolog történik, és a végén a jóságos Medve mama megsimogatja a buksijukat.

Másfelől viszont Marci nyuszi nagyon megörült az ötletnek. Visszabújt a paplan alá, és várakozó szemmel tekintett a macira.

– Kezdd azzal, amelyik a káposztaföldről szól! – kérlelte.

Barnabundás maci mi egyebet tehetett hát, nagyot sóhajtott, belelapozott a könyvbe, és elkezdte olvasni a „Kalandok a káposztaföldön” című mesét, amelyik egy hatalmas káposztás veteményesről szólt, amelynek egyik sarkában boldogan élt, éldegélt egyszer egy nagy-nagy nyúlcsalád…

Telt-múlt az idő, szaladtak a percek, Barnabundás Bandi maci egyik mesét a másik után olvasta fel. Marci nyuszi kipirult arccal hallgatta, és szeme már nemcsak a láztól, hanem az örömtől is csillogott. Bandi maci látta, hogy a nyuszinak mennyire tetszenek a történetek. Egyre jobban belemelegedett hát a mesélésbe, egyre lelkesebben olvasott, már abba se akarta hagyni, míg csak a könyv végére nem ért.

Addigra elkészült a répafőzelék. Hosszúfülű mama behozta Marcinak, egy kistányéron pedig süteményt és egy tálkában mézet is tett Bandi maci elé.

– Te igazi jó barátja vagy az én Marci nyuszimnak! – mondotta szívből jövő mosollyal.
És mancsával jóságosan megsimogatta Barnabundás Bandi maci kerek, buksi fejét."

...minden kisbetegnek ajánlom - a mese: elrepít, varázsol, gyógyít...

                                                            *  *  *

...a barátság a legjobb gyógyír...

                             

*  *  *

...őt pedig a Szerelmemnek ajánlom, aki ihletett, és inspirál újabb és újabb szépségek alkotására...
KÖSZÖNÖM! <3 td="">

...kánikula...

van, amikor az ember csak firkálgat...várakozik éppen, kijelölt irányokra és utakra, és addig is, míg a "térkép" a kézben nincs, rajzolgat. a maga örömére...mozgást viszont még sosem firkálgattam...olyat, aminek konkrét története is legyen, biztosan nem...

de az eszköz rendelkezésre állt, a kezem is és a szívem is javarészt magamnál hordom, így aztán összekombináltam ezeket egyik nap, amikor a NAP irdatlanul odapörkölt az Égieknek, és Aton csak úgy ontotta éltet adó energiáit a bolygónk ezen féltekéjére...

és végül meglepődtem magam is, hogy az ujjgyakorlatnak szánt rajzokból összeállt - valami...elindult bennem egy érzés, ismerős: az a fajta révület, ami olyankor ér utol, amikor papír és ceruza kerül a kezembe és idő is van épp annyi, hogy nem számít, mennyi is az idő...:o)

hát - Ez lett belőle...tessék, lássék. soxeretettel - tőlem, bárkinek, akárkinek, mindenkinek...de legfőképp annak az egyvalakinek, aki a lelkem legrejtettebb bojtjait is képes megrezegtetni...köszönöm - én is!