igazából világ életemben rajzoltam.
nem is emlékszem, volt-e olyan időszakom, amikor nem.
még akkor is, amikor pedig profilszinten teljesen mással foglalkoztam.
amikor főiskolás voltam, én rajzoltam az applikációkat. az egész csoportnak...
amikor kicsik voltak a gyerekeim, az albumukat.
a kifestőjüket.
a jelüket a ruhájukra, pohárkájukra...az ajándékaikra - míg nem tudtak olvasni...és azután is még, sokáig.
és én rajzoltam a jézuska, no és a mikulás...de a húsvéti nyuszi helyett is...
azután jött egy lehetőség: a gyermek is szakirányban fejlődjék - óvodai vizuális fejlesztőcsoport indult.
elvileg. mert mi voltunk az egyetlenek, akik jelentkeztünk.
és míg a lehetséges többiekre vártunk, beszélgettünkben szóba került a rajzfilm is...
próbáljam ki, netán. éppen (!!) van nála pár jelenet, menjek fel hozzá, megmutatja, hogyan kell csinálni...
fél óra alatt letudott...én meg tettem, ahogy tudtam és gondoltam.
aztán a helyszínen elborzadtak - mert szakmailag ugye...de rajzilag tetszett, amit kreáltam, és ottfogtak...
hát - így kezdődött az én rajzfilmes pályafutásom...
mindig is érdekelt az animáció...lenyűgözött a technika, a lehetőség a rajzzal...mert van abban valami varázslat, ahogyan a papírra vetett figura egyszercsak megmozdul...és tőlem függ, merre, hogyan...
nagy misztérium volt ez számomra.
azóta is.
első komolyabb munkám a pumukli c. produkcióban lett, ott már nem csak simán fázisolgattam, de előrelépésnek számított, hogy kulcsrajzokat is készíthettem...(tegyük hozzá, volt is vele dolgom: szegény animátorom, isten nyugosztalja, mert időközben ő már nincs velünk, szóval, nem volt a karakterhelyes rajzolás mestere...)
amikor itt vége lett a munkának, kis kihagyás után - egy barátnőm jóvoltából - bekerültem a varga stúdióba...
tulajdonképpeni rajzfilmes pályafutásom itt kapott szárnyra.
eleinte reklámfilmekben kellett rajzolnunk - élvezetes volt, pörgős volt, irdatlan tempóban kellett teljesíteni, de nagyon tetszett az egész hangulata. no és, tegyük hozzá: olyasmiért kaptam fizetést (és egyre többet), amit imádtam művelni...
azután párhuzamosan kaptam felkérést az ún. pilot filmekre is: jól és gyorsan dolgoztunk, hamarosan bekerültem a "toptíz"be...
pár év elteltével éreztem magamban annyi tudást és készséget, hogy az éppen induló, új rajzfilmsorozatban megpróbáljak animálni is már...kértem, és kaptam tesztet hozzá, elkészült - és elfogadták!!
életem egyik legboldogabb pillanata volt!
épp befejeztem a tesztem, akkor indultunk nyaralni a családdal, és abban a boldog tudatban mentem el, hogy amikor visszaérkezünk, elkezdhetem életem egyik új szakaszát: immáron tervező animátorként!
és jól ment. és élveztem, azóta is; még azt is, amikor az ember gyötrődik egy-egy mozdulat kidolgozásán...és sorban gyűri a papírokat. no csak mert így fejlődöm. észrevétlenül.
és mindig volt segítségként rendezőm, rutinosabb animátorok, akik, ha kérdeztünk, mindig segítettek...bár igazából ez a kísérletezés időszaka volt: saját technikánkat akartuk kigyakorolni. és a saját tempónkban rájönni a csínra és a bínra...
több produkció után azután eljött a nagylevegő vétele, ismét...
a stúdió ugyanis megbízást kapott londoni atyacégétől, a tiger aspect-től, miszerint a mr bean című nagysikerű, de élőfilmes szpotokat kellene animált formában piacra dobni...
iszonyú előkészületek után, iszonyatos technikai háttérrel, nemzetközi csapat tagjaként végül magam is rajzolhattam, tervezhettem...
életre szóló élményünk marad...
mindannyiunknak.
látom a facebook-on, különben, sok-sok évvel a stúdió sajnálatos összeomlása után is, még mindig tartjuk a kapcsolatot...
mi voltunk "A VARGÁSOK"...
nem kis büszkeséggel mondjuk ezt, a mai napig.
és úgy vélem, ebben kicsi sznobizmus sincs...sokkal inkább az a rengeteg impulzus és pozitív élmény, ami ez alatt a közel tíz év alatt ért mindannyiunkat, folyamatosan...
én köszönöm a lehetőséget.
mint említettem, majdnem közvetlenül a mr. bean befejezte után, a stúdió sorsa elkezdett sötétülni...végül már az sem volt biztos, hogy ki tudják-e fizetni az utolsó pár hónapnyi juttatásainkat...azért megoldották, persze.
de akkor munka, több, nem akadt már...
viszont egyrészről meg kellett élni; másrészről: hatalmas pörgés, európai szintű eszközpark és munka, kreatív mindennapok - és hirtelen nincs.
mint egy drogosnak, amikor lekötik az ágyához, és nem kap utánpótlást...
ennyire persze nem volt drasztikus a dolog, és nem is nagyon fogtuk még fel, hogy itt vége lett valami olyasminek, ami egy volt, és úgy tűnik azóta is: megismételhetetlen...
voltak kisebb, másabb stúdiók, kisebb, másabb munkákkal...
aztán ismét a véletlen (bár olyan nincs) segített hozzá egy újabb terület felfedezéséhez...
az utcánkban lakott egy afgán agár pár. gazdijaikkal (is) barátok lettünk hamarosan. sokévnyi együttkutyázás után, egy nap hív a barátosném: a szomszédjukba költözött valamilyen stúdió, és animátort keresnek.
így találkoztam Gauder Áronnal és csapatával, és így kerültem a nyócker stábjába...
nagyszerű műhelymunka volt, viszonylag kevés pénzért, ellenben nagyon jó hangulatban és igazán eredeti és kreatív emberekkel dolgozhattam együtt, és tanulhattam használni egy új(abb) technikát: a 3D animáció világába kukkantottunk be...
és tetszett, amit ott láttam, az a helyzet...
ezt azután pár év - magánéleti okora visszavezethető - kihagyás követette.
végül kínálkozott egy újabb lehetőség, és a valamikor nagysikerű macskafogó c animációs film második részéhez kerestek rajzolókat...
eltekintve pár kellemetlenségtől, nosztalgikus másfél év volt ez:
a valamikori varga stúdiós csapat szinte teljes egészében összegyűlt, kiegészülve más stúdiókbeli kollégákkal. bár tudtuk: nem stúdió alakult, csak egy produkció erejéig lehetünk együtt ismét...de ennyiért is megérte...
azóta jelentősebb munka nem akadt.
(igaz ugyan, hogy életem egyik legjelentősebb "munkáját" végzem éppen: legkisebbik kicsifiam most múlt egy éveske...)
alkalmi megbízásaim, saját rajzolmányaim és az érlelődő elhatározásom van: saját alkotásomat kell létrehoznom immár.
ezt az oldalt is ezért kezdtem el.
mintegy magamagam ösztönzése végett.
mintegy album.
egy gyűjtemény.
azokról a munkákról, amik nekem személy szerint sokat adtak. lelkileg, gondolatilag, művészetileg egyaránt.
azután azokról a munkákból, skiccekből, vázlatokból és grafikákból, amiket menet közben készítettem - és meg is vannak (mert javarészt el szoktam osztogatni névnapok, születés- és egyéb jeles napok alkalmán...ugye...)
* * *
és talán sikerül majd másoknak is, akik ellátogatnak hozzám, élményt nyújtanom ezzel a gyűjteménnyel.
élvezzétek, tőlem - nektek, magamnak szeretettel:
Bp., 2010. február 14-én.
