k`artoolatok

2021. május 6., csütörtök

...egyéb animációim...

Van énnékem egy nagyon szeretett kis programom.

És még csak utaznom sem kell, hogy ott lehessek a világában.

Na őt hívják úgy, hogy SPINE.

Igen, tudom, kevesen ismerik, idehaza legalábbis - pedig nagyon kézrevaló, átlátható, ésszerűen felépített, mostanra már 2,5D-re felfejlesztett animációs szoftverről beszélünk.

Eredetileg UNITY környezetbe szánt kiegészítő elemként szolgált, de annyira jól sikerült megkonstruálni, hogy szinte kéthetente kijön egy újabb update, tényleg oda kell figyelni, melyik verzióban menti el az ember a munkáját, mert meglehet, mire újra megnyitja, már egy egészen új frissítés kínálgatja magát.

Mindig nagyon korrektül összegyűjtve, demonstrálva képileg, videoanyaggal, tutorialokkal - tudják, mitől döglik a légy - és alél el az animátor.

Én magam akkor találkoztam vele, amikor egy újabb játékfejlesztéshez segédprogramot kerestünk UNITYbe a fiúkkal. Akik anno bevezettek a játék készítés varászsvilágába.

(Most nem kezdem el mesélni, mennyivel másabb az az animáció, ami ráadásul még interaktív is - egy külön poszt témája lenne az összes lelkendezésem leírni erről, maradjunk annyiban: ez lett, jópár éve, jópár évre a NAGY Ő.)

Visszatérve - tehát elkezdődött a NAGY KALAND, mitntegy fél évünkbe telt, mire használhatóra fejlesztettük a tudásunkat SPINE-ileg. Azután újabb projektek következtek, már más csapattal, és igazából tavaly nyáron döbbentem rá, hogy tulajdonképpen ezzel a kis (?) programmal össze lehetne rakni akár egy komplett játékgépet is, amit már csak egy atlas file-ba csomagolva be kell húzni a developer programba, és nagyjából kész is a játék. Vért izzadtunk, mire kisilabizáltuk, mi hogyan lesz jó - na itt jön képbe a kulturális különbség kontinensek, nemzetek közt: kínaiaknak dolgoztunk, megtapasztalhattuk, mennyire sajátságos, ugyanakkor praktikusan esszenciális a gondolatmenetük, mondhatom, valóban nyelvében él a nemzet - hát nyelvtanilag nem tudom, mennyire lenne megtanulni az ő nyelvükön is szólni, de írni egészen biztosan eltartana jóideig.

Hosszú távú együttműködés ugyan nem lett a dologból, mert minden bonyolultságuk mellett irdatlan gyorsak is, elvárva ugyanezt a tempót mindenkitől. És ha azt gondolod, napi 10 óra gép előtt ülés - SOK, akkor tévedtél. Napi 24 órában. Na az kb az a szint, ahol egy kínai megrendelő elkezdi felemelni a kezét, hogy ESETLEG csettintsen egyet...nagyjából elismerően.

Mindenképp hasznos hónapok voltak, rengeteg dolgot megtanultam az én SZERELMEMRŐL, azt gondolom, csak előnyömre vált ez az időszak.

Viszont, mivel én még a klasszikus animáció farkasanya-kölyke vagyok, mégiscsak a rajzfilm az én igazi világom. Ráérő időmben viszont mostanában már szinte mindent, a frame-to-frame animációt is a SPINE-nal készítem.

Vektort ugyan nem tud, de van egy óriási előnye: remekül be lehet hálózni, és a leglehelletnyibb finommozgást is prezentálni vele. Valamint: olyan kicsikére össze tudod zsugorítani a munkád, majdhogynem adatvesztés nélkül, hogy még a facebook is csont nélkül engedi fel a hálóra. Már persze, ha oda akarnád felpakolgatni, amit épp összekalapáltál.

Rátérve a lényegre: hoztam pár elkészült animot, egy tesztmunkából, ezek már publikus anyagok, nézegethetően, csak hogy valami bemutatót is produkáljak, ha valaki kérdi, mivel foglalkozom mostanság.

Ez itt a felület, némi képzavarral élve: zene szemeimnek.

* * *

Ők itt a rókák, különféle mozdulataikkal, gif-ben kiexportálva.

(én szerettem, cukika - szeressétek szeretettel Ti is)

* * *

Ez pedig egy egybefűzött jelenetsor, szintén róka témakörben:

* * *

És ahogy az elején említettem, egy egész minianimációt is össze lehet vele rakni, hátterestül, sokszereplőstül - ezt itt a gyerekeim YT csatornájára dobtam össze, még a télen.

Frame-to-frame animáció, igazából az egészet az ArtRage4 festőprogimmal rajzoltam meg, féligmeddig vakon, minden egyes képkockáját darabonként, kézzel (persze digitálsan, de nem pattern ésvagy színkitöltéssel) kifestve, aztán photoshopban kiscriptelve, hogy a kedvencem is jól lássa - ilyenre sikerült:

2021. február 21., vasárnap

B.Ú.É.K

Van énnékem két kisfiam, akik a barátjuk ösztönzésére filmezésre adták a fejüket.

Készült YouTube oldaluk is:

Persze a nyersanyagot be kell effektelni, vágni, zenét alátenni, és milyen jó, hogy anya ért az effélékhez...🥰

Aztán zártuk az évet, kaptak egy pici frame-to-frame animációt, ArtRage-en megfestve, kiscriptelve PS-ben és SPINE-nal összeszerkesztve:

Csatlakozom hozzájuk: Boldog(abb) Új Évet Kívánok mindannyiunknak - én is!

animatikom

és akkor most:

hoztam pár gameanim betétet, legyenek a gyűjteményben ilyenek is - ők a legkedvencebbik programommal, a SPINE-nal készültek.
annakidején a GAMELAB-ban teszteltük, UNITY környezethez addként, jobban bevált, mint a MoHo. fél évem van benne, részemről szerencsés vagyok, hogy úgy tanulhattam bele, (ebbe is, akárcsak annakidején a Nyóckerben a 3DMaxba), hogy közben még fizetést is kaptam. 🥰

szerintem a legjobb program, nem csak game-be integráltan, de összerakható vele is egy komplett kis rajzfilmecske; nagyon kezes jószág, átlátható és legnagyobb előnye, hogy könnyedén működik 2,5D-ben is már...látványos, használható, jó kis cucc, imádom...❤

(egy kis promó, a kiscsapatról - nagyon szerettem őket, kár értük 😪❤🖤❤)

és akkor következzék - a bogaraim egyike:

és aztán színezett, végső verzióban is:

azután - készült itt pár egyéb game is, amihez kompletten kellett használnunk a SPINE-t, mint állapotgépet, na ez kihívás volt, még két év után is, de végül megoldottuk, ebből most csak egy gyors screenvideo-t mutatnék, (7 különféle skinnel feltöltve a drgaonunk) - nyerőjáték, kínai megrendelésre, abszolút onlinerként, mindannyian, a világ majdminden tájáról bedolgozva, magyar cégként:

és végül következzen pár sprite animatik is, a legutóbbi projektjeimből - weboldalra készültek, MoHo-val, mivel vektorgrafikákból (EPS) kellett megmozgatnom őket:

2020. április 3., péntek

László Endre: Katica-hívogató

Hová repülsz, merre

szállsz,

meleg otthont, hol

találsz?

Réten hálsz,

erdőn hálsz,

meleg otthont nem

találsz.

Falevélen

vagy fűszálon

fogja le szemem

az álom.

Erre jöttem, erre szálltam,

örülök, hogy rád találtam.

Hét a pöttye Katicának,

légy türelmes, ide szállhat,

ujjad hegyén megpihenhet,

szárnyat bontva röppen egyet.

Hét a pöttye, számolsz, nézed,

egyet, kettőt, hármat, négyet,

megtalálod mind a hetet,

s önmagadtól kérdezgeted:

hátát vajon ki festhette?

Ki volt, aki teremtette?

Ki tervezte, ki rajzolta?

Ki volt, aki kiszámolta?

És amire eljutsz hétig,

nézed ahogy száll az égig.

2018. november 12., hétfő

#hetirajz

...van ez a FB csoport...OK, OK, tudom, zárt csoport...de ha érdekel, akkor kérd a felvételed...viszont most nem is ez a lényeg...hanem az: hétről hétre más témát ad meg az a grafikus/hobbista/ceruzahasználó/tökmindegyki, aki az adott héten a többiektől a legtöbb szavazatot kapta...és nagyon jó témák, és a témák kapcsán alkotások, és az alkotások alatt kommentek és beszélgetések és eszmefuttatások szoktak kibontakozni...most ott tart ez a dolog nálam, hogy ha megkérdeznék, mi a hobbim, simán rávágnám, hogy hessteghetirajz :)

pár rajzom már nekem is figyel ott.
ezek közül hozom őt most (aztán, ha megtalálom a többit, feltöltögetem ide is)

#kedvencdalom
#ön_kép

2018. január 11., csütörtök

Wormster dash 💝

https://index.hu/video/2018/01/09/videojatek_magyar_analog_mobiljatek/

...és ímé az ember...lányának új büszkesége...❣

2017. október 30., hétfő

...#INKTOBER...:o)

...csak hogy le ne maradjon innen sem, párat rajzoltunk azért mi is...

A Mikulás ajándéka

Megérkezett a Mikulás,

messzi földről jött szegény.

El is fáradt alaposan,

hisz már nem mai legény.

Puttonyában mit tartogat?

A zsákjában mi lehet?

Kiváncsian lessük, várjuk,

hisz vártunk már eleget.

Ki kap Tőle ajándékot?

Aki jó, vagy aki szép?

Akárhogy dönt, arra kérem,

ki ne hagyjon semmiképp.

Megkaptam az ajándékom,

befejezem mondókám.

Nembaj, hogy virgácsot hozott,

de legalább gondolt rám!!!!

( :Homoki Zsuzsa verse)

2017. szeptember 12., kedd

Bálint Endre: Maci és a beteg nyuszi (mese)

...és most egy mese, amit hozok, azért, mert szerelemből készült, egy kislánynak, én pedig szerelemből rajzolgattam-festettem hozzá...

sok-sok szeretettel - olvassátok is!

"Barnabundás Bandi maci egy délután ernyedten üldögélt a réten. Semmihez se volt kedve, de tényleg, az égadta világon semmihez.

Csak ült, üldögélt, s közben hosszan, egykedvűen bámult maga elé, ám az időtöltés eme formáját egy idő után cseppet sem találta szórakoztatónak. Egyre csak lógatta az orrát, még pici fülei is lekókadtak nagy unalmában.

Hallgatta, mint döngicsélnek a szorgos méhek a virágok kelyhe körül, és tudta jól, hogy finom mézet készítenek, amiből egy szép napon majd ő, Barnabundás Bandi maci fog jóízűen beuzsonnázni. De most ez sem érdekelte, továbbra is csak ült egyhelyben a réten, és egyre jobban szenvedett az unalomtól.

Arra számított, hogy Hosszúfülű Marci nyuszi, a legjobb barátja is kijön ma a rétre, és együtt játszanak egész délután.

Csakhogy Marci nyuszi nem jött, így Bandi macira hosszú-hosszú, magányos, eseménytelen délután várt…

…volna, csakhogy ő egyszerre megelégelte a tétlenkedést. Felpattant ültő helyéből, és apró lábait szaporán szedve máris útnak indult, mivelhogy fontos elhatározásra jutott.

– Bekukkantok Marci nyuszihoz, nincs-e valami baja – gondolta magában.

Marci nyuszi bizony gyakran betegeskedett, és olyankor ágyba kellett feküdnie, anyukája nem engedte ki játszani a rétre. Bandi maci ezért cseppet sem lepődött meg, amikor Hosszúfülűékhez bekopogtatva most is az ismerős kép fogadta: Marci nyuszi az ágyban, szépen betakargatva, gyógyszerei egy tálcán, mellettük forró gyógytea pillangós-virágos bögrében, amit Hosszúfülű mama főzött beteg csemetéjének.

Marci nyuszi arca nyomban felderült, amint megpillantotta Barnabundást.

– De jó, hogy jössz! – kiáltott fel. – Már úgy unatkoztam, hogy majd belepusztultam.

– Én is nagyon untam magam – vallotta be Bandi maci is.

– De most majd játszunk a kisvasutammal – lelkesült fel a nyuszi –, meg az összerakós építő játékommal, meg a…

Máris kipattant volna ágyából, ám Hosszúfülű mama résen volt, és azon nyomban visszaparancsolta.

– Hogyisne, még mit nem! – ripakodott rakoncátlan porontyára. – Szépen visszafekszel, és majd Bandi maci felolvas neked a kedvenc mesekönyvedből, amíg én a konyhában megfőzöm neked a répafőzeléket.

Barnabundás, aki már nagyon megörült a kisvasútnak és az összerakós építő játéknak, mert Marci nyuszi játékaival valahogy mindig szívesebben játszott, mint a sajátjaival, most egy kissé lehervadt. Nem ígérkezett szórakoztatónak, hogy a nyuszi mesekönyvéből olvasson fel. Azok a mesék egytől-egyig répáról és káposztalevelekről szóltak, amit a mese végén a nyulak jóízűen elropogtatnak. Bandi maci azonban sokkal jobban szerette a mézet és a süteményeket – legjobban pedig természetesen a mézes süteményeket –, és ha már meséről volt szó, akkor inkább az olyanokat, amelyek kismackókról szóltak, akikkel mindenféle vidám és furfangos dolog történik, és a végén a jóságos Medve mama megsimogatja a buksijukat.

Másfelől viszont Marci nyuszi nagyon megörült az ötletnek. Visszabújt a paplan alá, és várakozó szemmel tekintett a macira.

– Kezdd azzal, amelyik a káposztaföldről szól! – kérlelte.

Barnabundás maci mi egyebet tehetett hát, nagyot sóhajtott, belelapozott a könyvbe, és elkezdte olvasni a „Kalandok a káposztaföldön” című mesét, amelyik egy hatalmas káposztás veteményesről szólt, amelynek egyik sarkában boldogan élt, éldegélt egyszer egy nagy-nagy nyúlcsalád…

Telt-múlt az idő, szaladtak a percek, Barnabundás Bandi maci egyik mesét a másik után olvasta fel. Marci nyuszi kipirult arccal hallgatta, és szeme már nemcsak a láztól, hanem az örömtől is csillogott. Bandi maci látta, hogy a nyuszinak mennyire tetszenek a történetek. Egyre jobban belemelegedett hát a mesélésbe, egyre lelkesebben olvasott, már abba se akarta hagyni, míg csak a könyv végére nem ért.

Addigra elkészült a répafőzelék. Hosszúfülű mama behozta Marcinak, egy kistányéron pedig süteményt és egy tálkában mézet is tett Bandi maci elé.

– Te igazi jó barátja vagy az én Marci nyuszimnak! – mondotta szívből jövő mosollyal.
És mancsával jóságosan megsimogatta Barnabundás Bandi maci kerek, buksi fejét."

...minden kisbetegnek ajánlom - a mese: elrepít, varázsol, gyógyít...

* * *

...a barátság a legjobb gyógyír...

* * *

...őt pedig a Szerelmemnek ajánlom, aki ihletett, és inspirál újabb és újabb szépségek alkotására...
KÖSZÖNÖM! <3 td="">

2017. július 4., kedd

...kánikula...

van, amikor az ember csak firkálgat...várakozik éppen, kijelölt irányokra és utakra, és addig is, míg a "térkép" a kézben nincs, rajzolgat. a maga örömére...mozgást viszont még sosem firkálgattam...olyat, aminek konkrét története is legyen, biztosan nem...

de az eszköz rendelkezésre állt, a kezem is és a szívem is javarészt magamnál hordom, így aztán összekombináltam ezeket egyik nap, amikor a NAP irdatlanul odapörkölt az Égieknek, és Aton csak úgy ontotta éltet adó energiáit a bolygónk ezen féltekéjére...

és végül meglepődtem magam is, hogy az ujjgyakorlatnak szánt rajzokból összeállt - valami...elindult bennem egy érzés, ismerős: az a fajta révület, ami olyankor ér utol, amikor papír és ceruza kerül a kezembe és idő is van épp annyi, hogy nem számít, mennyi is az idő...:o)

hát - Ez lett belőle...tessék, lássék. soxeretettel - tőlem, bárkinek, akárkinek, mindenkinek...de legfőképp annak az egyvalakinek, aki a lelkem legrejtettebb bojtjait is képes megrezegtetni...köszönöm - én is!